Római orvosi őr

Teljes szövegű keresés Orvosok, orvostudomány, medici, ιατροι, medicina, ιατριχη. Az orvostudomány mindazon ismereteknek összege, melyek egyrészt az egészséges emberi testnek szerkezetére boncztan, anatomia és szövettan, histologiaszerveinek fejlődésére fejlődéstan, embryologia és működésére élettan, physiologia vonatkoznak, másrészt a betegségek okait kóroktan, aetiologiatüneteit kórtünettan, semioticameghatározását kórismészet, diagnosticagyógyítását gyógytan, therapeuticavégül a betegségek elleni védekezést prophylaxis tárgyalják.

Az orvostudomány, mely évezredeken át szakadatlanúl folytatott szellemi munkásságnak még mindig tovább fejlődő terméke, exact, természettudományi alapon áll és továbbfejlesztése inductiv, kisérleti módszerekkel történik; legfontosabb segédtudományai római orvosi őr állattan zoologiaa növénytan botanicaaz ásvány- meg földtan mineralogia és geologiaa természettan physica és a vegytan chemia.

Az orvostan már az ókorban számos szakmára oszlott, melyek közül legnevezetesebbek a belgyógytan medicina internaa sebészet chirurgiarómai orvosi őr szemészet opthalmologiaaz elmegyógyászat psychiatriaa bőrgyógytan dermatologiaa fogászat odontologiaa szülészet meg nőgyógyászat obstetricia és gynaecologiaa gyermekgyógyászat paediatriatovábbá a közegészségtan hygiene és a törvényszéki orvostan medicina forensis.

Az orvostudomány művelésével és gyakorlati alkalmazásával hivatásszerűen az orvosok foglalkoznak. Jóval megelőzte az elméleti orvostannak keletkezését a gyakorlati orvoslás fejlődése, a mennyiben már az őskorban, midőn az emberi test szerkezetét és a betegségek lényegét még senki sem kutatta, mindenkoron és az összes népeknél fennállott a törekvés a betegek szenvedéseinek enyhítésére és az egészség visszaszerzésére.

Az emberek ugyanis már az évezredek hosszú sorára terjedő történelemelőtti időszakban is az időjárás viszontagságai és a nomád életmód mellett sokszor jelentkező élelemhiány folytán, továbbá az embertársaikkal, meg a vadállatokkal vívott harczaik közben gyakran megbetegedtek, és ilyenkor a fájdalomtól és félelemtől sarkalva társaikhoz fordultak segítségért.

Az ősemberben, a kinek tapasztalnia kellett, hogy minden élő lény előbb-utóbb meghal, vagyis hogy az élet folytonos és végeredményében sikertelen harcz a halál ellen, az a gyógyításra irányuló ösztön is megnyilatkozhatott, melyet naponként látunk az állatvilágban is, midőn pl. Tényleg talán az római orvosi őr megfigyelése vezethette az embereket egyes ősrégi gyógyító módok feltalálására; így pl. Plinius szerint n. Hogy milyen lehetett az orvoslás kezdetben, azt a művelődés legalacsonyabb fokán álló, ú.

A műveletlen népek valamint minden általuk meg nem érthető természeti tüneményt, úgy a legtöbb betegséget is valamely emberfölötti hatalomnak tulajdonították.

Ebből a fölfogásból kiindulva az egészség megóvását és a betegségek meggyógyulását első sorban az által vélték elérhetőnek, hogy az egészséget adó és a betegséget okozó istenségeknek, jó vagy gonosz szellemeknek kegyét könyörgésekkel, hizelgéssel meg értékes ajándékokkal, az ú. Gyakran a betegségeket önálló lényeknek, nevezetesen valamely gonosz szellemnek, daemonnak, ördögnek képzelték, mely a beteg testébe hatolt és ott megfészkelte magát; ilyenkor ezt a beteg testéből kérésekkel, fenyegetésekkel, különböző cselfogásokkal római orvosi őr pedig erőszakkal iparkodtak kiűzni.

Későbben az emberek azokat az istenségeket, a kikhez az egészség visszanyeréséért intézett fohászok leggyakrabban látszottak sikereseknek, az orvoslás különleges istenei gyanánt tisztelték, sokszor pedig oly elhalt orvosokból, a kik kiváló gyógyító képességükkel tüntek ki, alkottak képzeletükben gyógyító isteneket.

Navigation menu

Az ősnépek az orvosi ismereteket is isteni eredetűnek tartották és az isteni akarat közvetítőnek a papokat tekintették. A papok hatalmuk és gazdagságuk növelése czéljából rendszeresen űzték azután a betegek gyógyítását és hogy az emberek képzeletére jobban hassanak, feltünő ruházatot hordtak és a szokásostól eltérő, rejtélyes módon viselkedtek. A míg a gyógyítást a papok és a varázslók gyakorolták, addig az orvoslás legfőbb eszközei a különböző vallásos szertartások, imák, böjtölések, szellemüzések és amulettek maradtak.

Ez a theurgikus és mystikus jellegű orvostan a czivilizálatlan népeknél jelenleg is uralkodik, sőt ennek nyomaival a művelt államokban is gyakran találkozunk még a szent képek, szent szobrok és bucsújáró helyek stb.

Minthogy azonban sok megbetegedésnél, így különösen a külső erőszak által okozott sérüléseknél, az ezeket előidéző ok annyira kézenfekvő, hogy ezt a műveletlen emberek is közvetetlenűl könnyen felismerhették, ily esetekre vonatkozólag már az ősemberek is római orvosi őr és próbálgatás útján hasznos ismeretekre tettek szert.

Ily módon a theurgikus—mystikus orvoslással párhuzamosan mindenütt az orvoslásnak egy durva empirismuson alapuló alakja is kezdett kifejlődni. Erre nemcsak analogia útján lehet következtetni a vad népeknél mostanában is dívó egészen helyes és római orvosi őr gyógyító módokból, hanem közvetetlen bizonyítékaink is vannak, a mennyiben az őskorból fenmaradt emberi csontokon sokszor egészen jól láthatók meggyógyult törések.

A gyógyítással foglalkozó papi osztály a hosszú időn át folytatott megfigyelések útján nyert empirikus orvosi ismereteket többnyire különböző szent könyvekbe foglalta egybe, a melyeknek tartalmát a profán nép előtt azután titkolták. Egyes bölcs vallásalkotók azonban, a kik a nép által követendő vallásos törvények közé a tisztaságra és mértékletességre római orvosi őr szabályokat is fölvették, üdvös hatást gyakoroltak az emberiség egészségi állapotára.

A művelődés haladásával későbben az orvoslás művészete megszünt a papok kizárólagos monopoliuma lenni, mert mások, még pedig első sorban a természetbölcselők is kezdtek tudományos módon művelésével foglalkozni. Ettől az időtől fogva az orvosi kutatás eredményei nem maradtak többé titokban, hanem az emberiség közös kincseivé váltak, és önálló orvosi rend is fejlődött római orvosi őr, mely élethivatásál tűzte ki a betegeknek tudományos alapon való gyógyítását.

Tartalomjegyzék

A jelzett módon lényegileg egyformán történt az orvostan fejlődése minden népnél; ennek a római orvosi őr az ókor legnevezetesebb culturnemzeteinél való menetét az alábbi rövid áttekintés ismerteti vázlatosan. Bartels, Die Medizin er Naturvölker, Leipzig, Keletázsiai népek. A chinaiaknál, a kik már évezredek előtt, midőn Europában a culturának még nyoma sem volt, a művelődésnek meglehetősen magas fokát érték el, a theurgikus és mystikus orvoslás mellett a tudományos szinezetű orvostan és az orvosi rend kifejlődése is nagyon korán elkezdődött.

A chinai mythus szerint is az orvostant Shin nong császár alapította körülbelül huszonnyolcz évszázaddal Kr. Két évszázaddal későbben Hwang ti császár írt egy jeles orvosi művet, melynek egyes részei állítólag még ma is megvannak.

Orvosok, orvostudomány Ókori lexikon Kézikönyvtár Életpályája[ szerkesztés ] Galénosz apja, Aelius Nicon egy gazdag római patrícius, építész volt, nagy tudományos érdeklődéssel sokféle téma, így a filozófia, matematika, logika, asztronómia, mezőgazdaság és irodalom iránt egyaránt. Pergamon ebben az időben jelentős kulturális központ volt, az alexandriai után a legnagyobb könyvtárral. Fia így már 14 éves korában kapcsolatba került sztoikus filozófusokkal és Platón híveivel egyaránt.

A Chow dynastia uralkodása alatt a 12—3. A keleti Hang dynastia uralkodásának idejébe 25— Kr. Ezen művekben az ókori chinai orvostan fejlődésének tetőfokát érte el, a későbbi orvosi irodalom már csak a classikus orvosírók műveinek magyarázgatásából és kivonatolásából állott. Mivel Chinában emberi hullák bonczolása vallásos okoknál fogva tiltva volt, azért anatomiai ismereteik igen hiányosak és tévesek maradtak. A chinai orvostan római orvosi őr az embert épen úgy mint az egész világot öt elem alkotja, ú.

Az egész világegyetemet és így az emberi szervezetet is két főerő, a hím jang és a női erő jin kormányozza. Az öt elem és az ezeket szabályozó két főerő egyensúlya az egészséget eredményezi, míg egyensúlyuknak megzavarása római orvosi őr idéz elő.

Az ütérlökés észlelésére a chinai orvosok oly nagy súlyt fektettek, hogy ezt a testnek tizenegy különböző helyén figyelték meg, és a kór megállapítását első zmiany papilloma a pulsus tulajdonságaira alapították, de az ütérlökésen kívül a betegeknek nyelvét, száját, orrát, szemeit, füleit, vizeletét és székletét is vizsgálgatták.

Orvosok és a gyógyítás.

A chinaiaknál a gyógyszertani ismeretek már az ókorban igen fejlettek voltak; az állat- növény- meg ásványvilágból egyaránt számos anyagot használtak fel a gyógyítás czéljaira, ezenkívűl már az ókorban előszeretettel alkalmazták a massageot és a gyógygymnastikát is. Nagybecsű gyógyszernek, valóságos panaceának tartották a nindjint vagy ninsit, mely a borostyánfélékhez tartozó és Korea félszigeten otthonos panax ginseng nevű cserjének gyökeréből kiszivárgó mézga.

Ezt az erősítő és izgató gyógyszert a Chinában már nagyon korán a szakorvosi rendszer uralkodott és az orvosokat szigorúan büntették, ha betegeik gyógykezelésében nem szorosan a régi orvosi tekintélyek utasításai szerint jártak római orvosi őr. A chinaiakat egyáltalában jellemző ezen rideg conservativismus minden idegen befolyás érvényesülését kizárta és lehetetlenné tett minden nevezetesebb haladást, úgy hogy a chinai orvostan mintegy megkövesedett ókori állapotában.

A japánok, a kiknél már szintén az ókorban indult virágzásnak az orvostan, ennek megalapítását O na római orvosi őr no mikoto és Szukuma hiko na no mikoto istenségeknek tulajdonították. Az orvosi rend a japánoknál nagy tekintélynek örvendett.

Here Be Dragons

Az egészség fentartására igen fontosnak tartották és tartják még ma is a japán orvosok a forró fürdőknek rendszeres használatát. Ardouin, Histoire de la médecine en Japon, Paris, Nebel, Heilgymnastik im grauen Alterthum, speciell bei den Chinesen, Arch.

Scheube, Die Medicin d. Völker Handbuch d.

1. Introduction[ edit ] The Roman Empire was a complex and vigorous combination of Greek and Roman cultural elements [1] forged through centuries of contact.
2. Így gyógyítottak az ókorban és a középkorban - Töri másképp
3. Római Birodalom - A Római Birodalom görög orvosai

Indiában az orvoslás művészete szintén már az őskorban kezdett kifejlődni; itt is isteni eredetűnek tartották, Upa védának azaz az isteni kinyilatkoztatás kiegészítő részének nevezték, és ennek megfelelően theurgikus-mystikus jellegű volt.

Az indiai orvosi ismeretek ősrégi eredetét az a körülmény is bizonyítja, hogy már a legrégibb indiai szentkönyvek, nevezetesen a rig véda és az atharva véda, melyek legalább is évesek, számos orvosi tárgyú hymnust tartalmaznak.

A Római Birodalom görög orvosai

Az óindiai irodalom második, ú. Ebben az időszakban szanszkrit nyelven terjedelmes orvosi irodalom fejlődött ki. A legkiválóbb orvosirók Csaraka és Római orvosi őr voltak, kiknek ajur véda vagyis az élet könyve czímű művei az római orvosi őr számára fennmaradtak. Csaraka művének még csak egyes részeit ismerjük Th. Wise angol fordításban, ellenben Szuszruta egész ajur védáját Hesaler Ferencz orvos és müncheni tudományos akadémia tagja — már —ben kiadta Erlangenben latin fordítással és magyarázatokkal együtt öt kötetben.

Ezeknek az orvostan összes ágait rendszeresen tárgyaló munkáknak keletkezési idejére nézve még nagyon eltérők a vélemények; míg egyesek, mint pl. Weber, ősrégieknek tartották ezeket és a görög orvosi tudomány eredetét is Indiában keresték, addig pl. Haas azt igyekezett bebizonyítani, hogy csak a Kr. Az újabb buvárlatok szerint azonban bizonyosnak tekinthető, hogy Csaraka és Szuszruta kb. A későbbi indiai orvosirók túlnyomó részben csak ezen két szerző műveinek kivonatolására és magyarázgatására szorítkoztak, míg az indiai irodalom harmadik szakaszában az izlám elterjedésével az arab befolyás vált uralkodóvá.

Tény, hogy az indiaiak és a görögök érintkezése már nagyon korán kezdődött.

Orvosok, orvostudomány | Ókori lexikon | Kézikönyvtár

Bizonyos pl. Nagy Sándor hódító hadjárata óta India és a nyugati államok érintkezése állandóvá és gyakorivá vált és bizonyára nem csupán a kereskedelmi czikkek, hanem a szellemi termékek kicserélését is eredményezte.

Az indiai orvostant a görög írók gyakrabban emlegették, így pl. Theophrastus hist. Az indiai orvosok az ókorban nagy tekintélynek örvendtek. Aránylag legtökéletesebbek gyógyszertani ismereteik voltak; az állat- növény- és ásványvilágból vett nagyszámú gyógyszereken kívül előszeretettel alkalmazták a massageot és a tengeri, folyam- meg forrás-fürdőket és általában nagy súlyt helyeztek a testnek tisztántartására.

Vallási okoknál fogva Indiában a hullavizsgálat lehetetlen volt és így boncztani római orvosi őr élettani ismereteik nagyon tévesek maradtak. A belső betegségek okait a szervezetet alkotó nedvek elváltozásaiban keresték.